Üdvözöljük Ladánybene település honlapján! Ma 2018. 6. 19, kedd, Gyárfás, Romuald napja van.

Iskolánk ismét részt vett a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Határtalanul!  pályázatán.

 A 7. osztály (21 fő) 547.600 Ft-ot nyert. Így nyílt lehetőségünk 4 napos határon túli osztálykirándulást szervezni. 

Fő célunk az volt, hogy megismerjük a szórványban élő magyarok életét, a térség természeti, történelmi, irodalmi és néprajzi kincseit.

A kirándulás előtt a tavalyi nyertes 8. osztállyal közös vetélkedőt rendeztünk, majd előkészítő órákon folytattuk a ráhangolódást. Berenténé Gönczi Ilike nénivel technika órán csoportmunkában koszorúkat és ajándékokat készítettünk. Közben sokat beszélgettünk az erdélyi hagyományokról. Énekórán Jakabné Galovics Eszter nénivel megtanultuk a Székely Himnuszt és a Körösfői kertek alatt című népdalt. Irodalom órán Kisjuhászné Gábor Kati nénivel Arany János és Ady Endre életét és munkásságát ismerhettük meg. Foltin Marika nénivel Erdéllyel kapcsolatos rajzokat készítettünk. Történelem órán Gajdácsiné Drabant Gabi nénivel Szent László és Hunyadi Mátyás királyainkról tanultakat elevenítettük fel, és egészítettük ki új ismeretekkel. Emellett verseket tanultunk, és rövid megemlékező műsorral készültünk a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából.

Aztán végre elérkezett a várva várt nap, 2014. június 1. vasárnap!

Hajnali 5 órakor nagy izgalommal útnak indultunk a messzi Nagyszalontára. A határon némi várakozás és ellenőrzés után engedtek át minket. Közel 4 óra elteltével megérkeztünk Arany János szülőhelyére, Nagyszalontára. Kicsit aggódtunk az eső miatt, de mire megékeztünk, az is elállt.  Első próbálkozásunk a Csonka torony megtekintésére nem sikerült. Míg a torony zárva volt , Arany János szobrához vittük el első koszorúnkat és felidéztük a költő életét egy rövid műsor keretében. Egy másik kirándulócsoport által közönségünk is akadt, akikkel végül közösen énekeltük el a Székely Himnuszt. Némi várakozás után végre megérkezett a múzeum igazgatója. Az előadás megérte a hosszú álldogálást, mert nem volt szokványosnak mondható. Bevont minket az ismertetésbe, azzal , hogy mi személyesíthettük meg a szereplőket. Így lett Ádámból Arany János Bálintból pedig a forradalmár barát, Petőfi Sándor. Mivel minden környező településen aznap volt a konfirmáció, ez kicsit felborította a programunkat. Szerencsére így is találkozhattunk néhány helyi diákkal, akikkel pillanatok alatt nagyon összebarátkoztunk. Közösen látogattunk el a  kiskóhi medvebarlangba. Ez tulajdonképpen egy nagyon látványos cseppkőbarlang, a nevét pedig a benne talált medve csontvázakról kapta. A cseppkövek megcsodálása után a bátrabbak a helyi árusokkal próbálhatták ki az alkudozás tudományát. Még megnéztünk egy helyi néprajzi magángyűjteményt, majd megérkeztünk első szállásunkra, Magyarremetére , a  Turul Panzióba, ahol kis 4 személyes faházakban töltöttük az éjszakát. Az éjszakai nem alvás után kicsit nyűgösen keltünk fel, pedig a második nap nagy feladat elé állított minket. Hosszú órákon keresztül buszoztunk az Aranyos-völgyének  igen meredek szerpentinjein. A látvány azonban megérte a fáradságot. A meredek sziklafalak, a hatalmas hegyek, erdőségek, és az utat végigkísérő Aranyos patak mesés látványt nyújtottak. Kicsit elzsibbadt lábainkat aztán Tordán nyújthattuk ki végre. Utunk a Sóbányához vezetett. Előbb magyar tolmács segítségével megismerkedtünk a bánya történetével, a visszhangteremben megtapasztalhattuk, hogy a kiáltás akár tizenötször is képes megismétlődni, majd szabadprogram következett. Lifttel lehetett lemenni a lélegzetelállítóan  (kb. 92 méter!) mély terembe ( a bátrabbak a lépcsővel is próbálkozhattak az alsó 13 szinten). Lent csónakázhattunk, vagy egy szinttel feljebb billiárdozhattunk, vagy akár felülhettünk az óriáskerékre is. Mindemellett élvezhettük a só jótékony hatását. Még Alexa is visszanyerte a hangját… Következő úti célunk a Tordai hasadék volt. Az elénk táruló látvány lenyűgöző volt. A két hegy közötti patak mentén sétáltunk végig, helyenként kötélbe kapaszkodva, mert olyan keskeny volt az ösvény, alattunk meg a mélység …Jól elfáradtunk, esteledett, alig vártuk, hogy Kolozsvárra érjünk a szállásunkra, vacsorázzunk és végre kipihenhessük magunkat. Reggel, bár korán kellett kelnünk, már nagyon vártuk a kolozsvári városnézést. Egy kis útbaigazítás után eljutottunk Mátyás király szobrához. Ott előadtunk egy 15 perces műsort. Közönségünk soraiban volt három dunaújvárosi biciklis turista. Csatlakoztak hozzánk, és végül közösen énekeltük el a Kézfogás című dalt. Ezt követően megtekintettük a Szent Mihály templomot, majd Mátyás király szülőházához indultunk. Közben kicsit megéheztünk. Éhségünket finom friss pereccel és különféle ízesítésű buktával csillapítottuk. Újult lendülettel keresetük fel a Kolozsvári-testvérek Sárkányölő Szent György szobrát. Ebéd után felsétáltunk a Házsongárdi temetőhöz. Hosszú keresgélés után megtaláltuk Apáczai Csere János sírtját. Tiszteletünk jeléül rendbe tettük a sír környékét, és egy osztálytársunk elszavalta  a Tavasz a házsongárdi temetőben című verset. Némi újabb buszozás után Körösfőre értünk. Itt mindenki kedvére vásárolhatott ajándéktárgyat, népművészeti terméket. Óriási szerencsénkre éppen akkor ért véget az istentisztelet a templomban, így a harangozó beengedett minket, és mondott pár szót a templom történetéről. A mennyezetet borító kézzel festett fakazetták látványtól megnémulva, síri csendben hallgattuk a bácsit. Talán utunk legkülönlegesebb látványában volt részünk. Következő állomásunkon, Bánffyhunyadon a református templom mellett megkoszorúztuk a Magyar Hősök emlékkövét, majd továbbindultunk Kalotaszentkirályra. Szálláshelyünk, a Püspök Panzió látványa újabb ámulatba ejtett minket. Nagyon kedvesen fogadtak minket, a szobák mind szépek és kényelmesek voltak különösen a két festett bútoros szoba. Nagyon finom háromfogásos meleg vacsorát kaptunk, és még utána jött a meglepetés. Meghívtak, hogy vegyünk részt egy másik diákcsoport számára rendezett kalotaszegi népviseletet és táncokat bemutató műsoron. Igazi megkoronázása volt ez a napnak. Másnap vendéglátónk elkísért minket a hársfához, ahol Ady hűsölt Csinszkával, és felidéztük A Kalota partján című vers emlékezetes sorait. Adyra emlékezve megálltunk Csucsán a Bocza- kastélynál. Megtekintettük a kastély melletti kis házban berendezett kiállítást, és parkban ülve felolvastunk Csinszkához írott verset.

Rövid pihenőre, vásárlásra megálltunk a Királyhágónál, majd megérkeztük utolsó állomásunkra, Nagyváradra. Megkoszorúztuk Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szobrát, majd elsétáltunk a Püspöki Palotához. Megszámoltuk a Kanonok-sor  oszlopait (56) .Felidéztük Ady Egy kis séta című cikkét, melyben nem túl hízelgően írt  a Kanonok-sor lakóiról, és melyért aztán néhány napi elzárásra is ítélték. Megkoszorúztuk a Székesegyház előtt álló Szent László szobrot, majd megtekintettük magát a Székesegyházat és annak kincstárát, valamint  a Szent László-hermát. Hosszú sétát tettünk a városban, megcsodáltuk a Sas palotát és többi gyönyörű szecessziós stílusú épületet. Ellátogattunk az Ady Endre Múzeumba, ahol elhelyezhettük koszorúnkat a költő szobránál és egy versét is elszavaltuk. Majd programunk záró pontjaként az egyik parkban megtartottuk a trianoni békediktátum aláírásáról megemlékező műsorunkat.

Sok-sok élménnyel, benyomással telten tértünk haza  4 nagyon mozgalmas nap után.

                                                                                                                 

 A 7. osztályosok

Közérdekű adatok

Véletlenszerű kép

pic118